Nee 18 letttt!!!!!!!!

nos drágáim megéltük ezt a a napot is igen, mert Nee ma tölti be a 18-at. innentől büntethető és bizonyos korhatáros dolgokat és mevésésrolhat a boltban... neh nem ez a lényeg! szóval nagyon sok boldog szülinaapot neki ezért hoztunk nektek egy kis szösszenetet. remélem teteszeni fog!!!!
(megint egy ilyen guruló gyógyszeres rész lett!!!)




A varázsló, az írók és a vérszívó vámpír

Stephenie Meyer nyugodtan ült a számítógépe előtt.

Végignézett dolgozószobáján és elmerengett idillikus életén, melyben akkor változás köszöntött be, amit még remélni se remélt. Bizony az a lány, aki a középiskolában könyvmoly volt, és, aki mindig mindenből ötöst kapott, az most világhírű és elismert író.
Bár Stephenie nyugodt volt és jószívű most szívesen a „menő csajok” orra alá dugta volna azt, amit elért.
„Nesze, nekem ez jött be! Hát neked?!” És gúnyosan kacagott volna, amikor a „menő csajok” semmit nem tudtak felmutatni.
Nah jó. Meyer néni túl kedves volt, hogy ilyet akár még csak képzeljen is. De nem titok, hogy legsötétebb fantáziájának legmélyén ott volt a kisördög, ami arra vágyott, hogy ezt megtegye.
Stephenie bekapcsolta a számítógépet, és nyugodtan várta, hogy betöltsön.
Amikor ez megtörtént begépelte a jelszavát, hisz elég sokan voltak, akik arra vágytak, hogy kiszedjék belőle, vagy a gépéből következő történetének tartalmát…
Mert bizony Meyer néni jól titkolta, hogy folytatta a Midnight sunt, és hamarosan meg is jelenteti… Jobb, ha a rajongókat nem izgatja fel egyelőre.
Stephenie már éppen elkezdte volna az írást, amikor hirtelen pukkanást hallott.

Zöld gőzfelhő keletkezett, amitől alig lehetett látni. Steph kinyitotta az ablakot, és láthatóvá vált számára, hogy négy alak van a szobájába.
- Harry! Muszáj volt most ezt az egészet? – kérdezte egy dühös női hang.
- Nee inkább segíts megkeresni a cipőmet! Azt hiszem valahol elhagytam!
Stephenie nem értett semmit.
- Elnézést kérünk a zűrzavarért asszonyom! Azonnal eltakarítunk mindent – mondta egy tizenhét éves fiatal fiú tökéletes udvariassággal.
- Iccsi! Megtaláltam a cipőd! – kiáltott Nee, majd meglepetten tapasztalta, hogy Harry hátra vágódik.
- Azt hiszem az a Herryé! – mondta Iccsi nevetve.
- Elnézést! De megmondanák, hogy kik maguk? – kérdezte Stephenie, amikor végre összeszedte magát.
- Ezer bocs! Nee vagyok – mondta Nee, majd odament elé, és kezet (vagy inkább kart) rázott Steph Meyerrel. – Iccsi megvan a cipőd! – mondta Nee, majd felkapott Steph billentyűzetéről egy fél pár cipőt.
- Én Harry Potter – mondta a kócos fekete fiú, és nem zavartatva magát leült a szőnyegre.
- Edward Cullen – mondta A Srác, Aki Nagyon Udvarias Volt.
- Hej! – kiáltott fel Harry, majd mégis felállt, és odament Edwardhoz. Jól alaposan megnézte az arcát, és meg is érintette… - Te nem Cedric Diggory vagy? – kérdezte még mindig hitetlenkedve.
- Áááá! Az egy másik könyvben van, haver – mondta Edward-Cedric, majd leült a szőnyegre.
Mindenki követte őt egy majdnem kört formálva…

- Megmondanák, hogy kerültek ide? – kérdezte Steph, majd, hogy ő se lógjon ki a sorból, ő is leült a szőnyegre.
- Piton elszúrt egy varázslatot – mondta Harry, a Piton nevet igen csúnyán kimondva. – Ez az alak itt életre kelt a könyvből, ezek meg… Nem tom, hogy de idekerültek.
- Mi csak lelkes rajongók és próbálkozó írók lennénk – mondta Iccsi.
- Én vagyok az író Iccsi! Te vagy a kitaláló! – mondta Nee.
- Jó, de te nélkülem nem tudsz működni!
- Jah, mert te nélkülem, igen, ugye?
Iccsi és Nee inkább abbahagyta a rögtönzött és ostoba vitát, és Steph-re néztek, aki még mindig nem értett semmit.
- Nem kell aggódni! – szólalt meg Nee hirtelen. – Az író mindjárt eltűntet minket, úgy nagyjából fél oldal múlva! – mondta bizalomgerjesztő fejjel, és mosolyogva nézett a nagy íróra.
- Akkor ti csak a vicc kedvéért vagytok itt? – kérdezte Steph és próbált egy kicsit felengedni.
- Tulajdonképpen igen! – mondta Iccsi. – Tudja, ez az egész csak azért van mert Nee-nek ma van a 18. szülinapja. És bizony azt meg kell ünnepelni! Valahogy ide kellett jönnünk, szóval kellett Harry! De Edwardot is akartunk, szóval jött ő is!

És akkor Steph megértett mindent! Ez csak egy butaság, ami csak azért született, mert közölni akarják az írók, hogy Nee bizony nagykorú lett.
Hirtelen pukkanás hangzott, majd mindenki eltűnt, és Steph egyedül maradt a dolgozószobájában.

- Jaj, Nee! Azt mondtad, hogy csak fél oldal múlva tűnünk el! – kiáltott Iccsi, miután elolvasta ezt a valamit.
- Igen de már nem tudok, több párbeszédet kitalálni. Mivel köthetném le Stephenie Meyer figyelmét? – kérdezte Nee, és közben úgy tett, mintha nagyon is gondolkodna.
- Mondjuk, hogy a puding Magyarországon milyen finom! – mondta Iccsi, majd a hátára fordult az ágyon, eddig ugyanis hason feküdt… - Edward legalább ideírhattad volna – mondta suttogva.
Pukkanás hallatszott, és megjelent Edward egyenesen Iccsi mellett.
- Ne is reménykedj – mondta Nee Iccsi felé fordulva. – Ő az én saját szülinapi ajándékom magamnak! Amint befejeztem ennek a valaminek a gépelését vele fogok foglalkozni – mondta Nee, majd kicsit gyorsabban kezdtek járni az ujjai a billentyűzeten…
- Nah jó! Azt hiszem, jobb, ha befejezed! – mondta Iccsi és felállt az ágyról. – Boldog szülinapot, Nee! – mondta Iccsi majd puszit nyomot Nee arcára…
- Köszi – mondta Nee mosolyogva…

Pukkanás hallatszott, és mindenki eltűnt…