Kedves Olvasók!
Nos most nyilvánvalóan meglepődtetek, hogy ennek köze nincs a következő fejezethez, de szeretnélek megkérni titeket, hogy olvassátok végig. Színtiszta igazság lelhető fel benne... véleményem szerint.
IccsiNee Nee tagja vagyok, 19 éves, Franciaországban élő magyar lány. Egy 19 éves minden igányével rendelkezem, vagyis eszem, alszom, beszélgetek, vásárolok, dolgozom, főzök, tanulok...:) És egyéb dolgok is.:)
Teljesen egyedül élek, bár egy kollégiumban, de saját szobában, szóval joggal feltételezhetitek, hogy, amikor szabadidőm engedi hódolok a hobbimnak, ami nem más, mint az írás.
Lassan három éve alkotom, és igyekszem fejlődni, alakulni, mindig kicsit jobb lenni, ami csak kritikák által sikerülhet, vagy épp más és más történeteket kitalálni. Igyekszem. De meg kell jegyeznem, hogy azok a kritikák, amelyek annyiról szólnak, hogy frisst légyszi, annyira jó... Nos ezek bár nagyon jól esnek, nem segítik elő a munkámat. Mosolygok rajtuk, és szeretem, hogy vannak olyanok, akik ennyire szeretik az ÉN történetemet. A miénket... Bocs Iccsi!:)
Egy jó kritikától az író összeomlik, mert szépítés nélkül kiemeli a hibákat, és feltárja a gyengeségeket. Ez által tud csak fejlődni valaki. Egy jó kritikától a földre zuhansz, hogy utána még erősebben akarjad azt, amiért elkezdtél írni. Egy jó kritika... megtör téged.
De elkanyarodtam a témától. Nekem a hobbim az írás, nem egy mentsvár, és nem egy olyan dolog, amivel főállásban akarok foglalkozni. Ez egy... hobbi. Amit akkor csinálok, ha kedvem van, ha érzem, hogy most ihletet kaptam, vagy ha olyan helyzetbe kerültem az életbe, amit muszáj leírnom, akkor azt beleépítem az éppen futó történetbe.:) Én így írok.
Ezért van az, hogy a frissek késnek, csúszkálnak, elmaradnak...
És tudom, hogy az se egy szimpatikus dolog, hogy megígérem a frisset, majd nem töltök fel semmit. Talán ez a legrosszabb. Ennek a kiküszöbölésére született meg az intervallum, amit mostantól alkalmazni is fogok.:)
De megint meg kell jegyeznem valamit. Hangoztatjátok, hogy frisset akartok, hogy nem bírtok várni, hogy akarjátok a fejezetet... És utána, amit megkaptátok... Semmi.
Nem kapok érte kritikát, ami egy írónak, mint említettem végtelenül fontos. A legfontosabb, ha valamit akar az írástól. És ilyenkor kicsit becsapva érzem magam, hogy én megírom nektek a fejezetet, és még annyit se kapok érte... Annyit se érdemlek úgymond, hogy esetleg annyit írjatok, hogy "bocs, de ez most gyengus volt..."
Értitek, hogy mi zavar? Hogy miért születik meg ez a kis bejegyzés?
Nem azt várom, hogy ódákat zengjetek írói tehetségemről. Nem foglak titeket fenyegetni, hogy ha nem komizol, akkor nincs friss. Én frisselni fogok, mindig, amíg csak hobbimnak mondhatom az írást.
De szeretnélek megkérni titeket olvasókat, hogy annyira becsüljétek a fáradozásomat, hogy valamit írtok hozzá.
Mert a hobbim nem sokat érne olvasók nélkül. Azok nélkül, akik kíváncsiak a történet folytatására, és érdeklik őket a történet. Valószínű, akkor is írnék, ha nem publikálhatnék. De feleannyi lelkesedéssel sem...:)
Mert én értetek és nektek írok.:)
Remélem senkit nem sértettem meg ezzel a kis bejegyzéssel, és azt is, hogy legalább már értitek, miért nagyon zavaró, hogy a nagyon várt, és tűkön ülős fejezetre... 5 kritikát kapok...
Szeretettel: Nee^^
2011. április 10., vasárnap
Tudományos értekezés a frisselésről
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
és mennyire igaz:)) én totál egyetértek veled.:)
VálaszTörlésDorszíí
Szia Nee!
VálaszTörlésBevallom én is egy vagyok azok közül akik nem viszik túlzásba a kritikaírást. Ez elsősorban azt hiszem a lustaságra fogható. Most megteszem, mert a kis „leveleddel” egyet kell értenem. Hogy miért szeretem az írásaidat, bocsánat írásaitokat? Mert egyediek. Szeretem a Twilight alaptörténetét is, többször kiolvastam mind a négy könyvet és tisztelem Stephenie Meyert azért amit alkotott. Ennek ellenére ezek az alaptörténettől elrugaszkodott fanfictionok lenyűgöznek. Na nem mind, mert a neten rengeteg található. A tieitek között is van jobban, van ami kevésbé tetszett, és van amit imádok. Kis felüdülés, hogy megjelentek a filmben szereplő színészek életét elképzelő történetek. A My boy-ban a küzdés egymás iránt, a félreértések, a cselekménybe beálló fordulatok fogtak meg, és szerintem a Süllyedő valóság is ilyen lesz. Nem kell mindig a rózsaszín köd, mert az élet se olyan.
A havazó nyárban, hogy a jelenleg „futó” műveteket említsem az érdekel, hogy vajon a két karakter akik jelenleg igencsak utálják egymást fog e másképpen érezni a másik iránt. (Remélem igen)
Nem mondom, hogy ezekért a sorokért irodalmi Nobel-díjat kaptok, de abban biztos vagyok, hogy jópár embernek (nekem egészen biztosan) szereztek kellemes perceket. És talán ez a lényeg. Nee, azt írtad az írás egy hobbi, jómagam is hasonló cipőben vagyok. Kikapcsol, megnyugtat, és bár nem biztos, hogy a leírtakat át akarom élni, de fejben eljátszadozom a gondolattal mi lenne ha…
Igen, az, ha valaki csak azt írja, hogy mikor lesz már friss, de semmi egyebet bosszantó. Kedves olvasótársaim, ha tetszett , márpedig sokan szuperlatívuszokban zengtek, hogy mennyire, akkor valamilyen érzést csak kiváltott belőletek az az írás. Na ezt kéne két- három mondatban képernyőre vetni. És tudomásul venni, hogy, ha blogot olvastok, a blogírónak nem kötelező naponta, kétnaponta, hetente.., frisselnie. Mert ő bizony nem kap ezért semmit. Legtöbbször még visszajelzést se.
Dicta
Nagyon egyetértek!
VálaszTörlésMindig leakadok nálatok mikor elolvasom a fejit, és azt látom, hogy csak 2-en írtak eddig kritikát....és ez sokszor ennyi is marad csak.
Nem is szoktátok mondani, hogy írhatnátok kritikát, szóval sose követelőztetek(pedig simán elvárható lenne).
Nagyon szeretem amit, és ahogy írtok(bár ezt már rengetegszer leírtam).
Kérlek titeket, olvasótársaimat, dobjátok már meg őket kritikával, mert
1. Ez a minimum, ha már ennyit fáradoznak nekünk
2. Ugye senki se akarja(én legalább is tuti nem), hogy elmenjen a kedvük az írástól, és ne olvashassuk tovább a csodálatos történeteiket?Mert rengeteg blog, ilyenért zárt már be.
Kérlek, vegyétek szívetekre a kérésüket, és írjatok, mert sose kérték, és nem is vezettek be kritika határt, teljesen önzetlenül veztik a blogot!Pedig kijárhatna nekik bőven a dicséret..
Kedves Nee! Én is a szárnypróbálgató írójelöltek kategóriába tartozom, nem csak, hogy megértem a problémád, de tapasztalom is, habár én még szerencsésnek mondhatom magam, mert akadt egy-két igazi kritikaíró, akik kegyetlenül kiemelték a hibáimat, ám a történetem fénypontjait is. Nem olyan rég találtam rá az oldaladra (egy hónapja?), és elolvastam az összes történetet. Fogalmam sincs, hogy mióta írsz, de elég sok tapasztalatot tuszkolt beléd az ég (bocsáss meg kissé fanyar és ízléstelen humoromnak), szóval csak így tovább! Eddig nem írtam kritikát, azon alapon, hogy, jajj, ezt még elolvasom, jajj, még azt is, aztán majd utána írok. Na igen, ebből aztán nem is lett semmi, amit sajnálok. Nem tudom, hogy mennyire segítem ezzel a munkádat, de igyekszem majd a lehető legjobban kritikázni minden történeted minden fejezetét (csak el ne felejtsem!). A másik téma a pontosság. Valóban, én is mindig dühös vagyok, ha valamelyik kedvencemből nincs meg a megígért, vagy megszokott friss, de saját magamon a késlekedést még nem tapasztaltam, mert hosszabb műveimen még dolgozom, mert sajnos a párbeszédek helytelen alakítása miatt elutasítást kaptam, így elsődleges célom egy ezzel foglalkozó béta keresése (elég kevés sikerrel). További sok ihletet és ötletet, kellemes hódolást a hobbidnak!
VálaszTörlésEdenia
Nem tudom mennyit segít a éleményem, mindenesetre az eddig olvasott sztorik közül a tietek szóhasználata, nyelvtana és főleg helyesírása tetszik nagyon, mondhatnám a legjobbak között is kiemelt helyen van.Ráadásul a történet maga és a cselekmények követése is nagyon érdekes és izgalmas. Erre jó példa ,hogy most hétvégén egy szuszra olvastam el a "Havazó nyár" és a "rongybaba" eddig megírt részeit is. Köszi a kellemes élményt, szia Edit
VálaszTörlés