Bella ajándéka
- Készen vagytok már, vagy még egy évig kell rátok várni? - kiabált fel a lépcsőn Emmett, mi meg egymásra néztünk.
- Talán tényleg le kéne mennünk.
- Óh, nem csak talán, anya! - szólt Renesmee, és a hajába rakott egy csatot. - Már egy fél órája el kellett volna indulnunk.
- Majd apád vezet – mondtam, és Edwardra mosolyogtam.
- Seperc alatt ott leszünk – mondta Edward, és kezét a derekamra fonta.
- Oké, mehetünk – mondta Renesmee, és ruháját kisimítva elindult kifelé.
- Azért érdekelne, hogy a kutyát miért kellett meghívni – suttogta Edward a fülembe, hogy csak én halljam.
- Mert az a kutya életem szerelme – mondta a lányunk és hátra fordulva Edward szemébe nézett.
- Tizenhat évesen nagyon sokat tudhatsz róla...
- Te meg tizenhét vagy, apa, szóval fogd be! - mondta Renesmee, majd lelibegett a lépcsőn.
- Hagyd... - mondtam, majd megfogtam Edward kezét, hogy ne rohanjon le a lépcsőn, hogy kiverje Jacob fogait. Akkor aligha lenne karácsony, ha az ügyeleten landolunk...
Mondjuk Jake nem nagyon landolna ott. Szóval mindegy.
Tipikus családi jelenet volt. Edward szidta Jake-et, Renesmee védte Jake-et, én meg voltam a villámhárító. Persze Nessie, akkor volt Jacobbal, amikor csak akart. De Edward... az a lányos apa volt. Az az igazi lányos apa. Nessie meg túlságosan szabad szellemű volt, hogy mindenben hallgasson.
Mi is lementünk a lépcsőn, és Edward felnyögött, amikor lányunkat éppen Jake-hez simulva találta a szájára tapadva.
- Kíméljetek meg a részletektől, kérlek! - kiáltott, majd mi is leértünk a lépcsőn.
Lányunk és Jake meg mint, akik nem is hallják tovább csókolóztak, vagy talán még szorosabban simultak egymáshoz.
- Figyuzzatok! - szólt Emmett hangosabban. - Én értékelem ezt a kis közjátékot, de ha tovább folytatjátok nem biztos, hogy még odaérünk!
Nessie és Jake végre elszakadtak, még egy puszit nyomtak egymás szájára, majd szorosan összesimulva elindultak kifelé.
- Sziasztok! - szólalt meg Jake és felénk intett.
- Miért pont egy kutya? - kérdezte megint Edward, és megmasszírozta orrnyergét, mintha ez akkora probléma lenne.
- Én is örülök neked, haver! - mondta Jake, és birtoklóan átölelte Nessie-t. Edward erre csak felmordult, és olyan gyilkos pillantással nézte Jake kezét, mintha neki akarna ugrani.
Sokági ki volt békülve Jacobbal. Csak aztán Nessie nagyobb lett... És már többet engedtek meg maguknak, mint régebben. És hát... Felnőtt. És Edward meg apa volt.
Én csak mosolyogtam, mert igazából nagyon is tisztában voltam vele, hogy nem zavarja annyira, amennyire tetteti. Igazából kedvelte Jacobot, hálás volt neki... Csak az zavarta, hogy néha túlságosan a lányunkra tapadt.
- Mert az a kutya élete szerelme – igéztem Renesmeet mosolyogva, majd elindultunk kifelé. - Valahogy ismerős, nem? - kérdeztem , és a szemébe néztem.
- Mi teljesen mások voltunk! - mondta Edward, majd beszállt a kocsijába.
- Jah persze! Mondd csak hányszor nyitottunk rátok, mert nem éppen illő helyen estetek egymásnak? - kérdezte Emmett egy huncut mosollyal a szája szélén.
- Vagy hányszor késtünk el, mert ti még „készülődtetek”? - kérdezte Rose ugyanolyan mosollyal az ajkán, és idézőjelent rajzolt a levegőbe.
- Vagy hányszor nem jöttetek suliba, mert ti „tanultatok”? - folytatta Emmett, és még szélesebbre húzta a mosolyát.
- Vagy hányszor vonultatok fel a szobátokba egy kis „beszélgetésre”? - folytatta Rose még mindig.
- Vagy hányszor...
- És ti hány házat tettetek tönkre? - vágott közbe félig nevetve Edward, majd indított.
- Nem eleget – mondta Emmett, majd Rose combjára tette a kezét.
- Reménytelenek vagytok... - mondta Edward majd követte a többi kocsit.
Lassan megérkeztünk az operához, szépen sorban leparkolt mindenki.
A ritka alkalmak egyike, amikor valahova elmentünk. Épp a Rómeó és Júliát adták, szóval muszáj volt eljönni.
Edward a derekamra tette a kezét, majd magához húzott.
A többiek lassan közelítettek felénk, és nagyon úgy nézett ki, hogy éppen vitáznak. Jasper és Nessie hevesen gesztikuláltak még a többiek csak lemondva nézték őket.
- Nagyapának is sikerült, akkor nekem miért ne sikerülne?
- Mert még csak nyolc éve élsz mondjuk, azért!
- Nem hinném, hogy te döntöd el mennyi önfegyelmem van!
- Nyolc év alatt talán semennyi!
- Elegem van belőled!
- Megmondaná valaki, hogy miért vitáztok már megint? - kérdezte Rose a többiek felé fordulva.
- Nessie állatorvos akar lenni – mondta Carlisle és büszkén nézett rá. Talán jobban örült volna, ha rendes orvos akarna lenni, de így is dagadt a melle, hogy az unokája az övéhez hasonló munkát szeretne.
- És mi lesz a szlogened, aranyom? „Ingyenes vérvétel”? - kérdezte Emmett, majd nevetni kezdett a saját viccén.
Nessie csúnyán nézett Emmettre, majd inkább feladva Jake mellé lépett, és megfogta a kezét.
Befelé indultunk az operába, leadtuk a kabátunkat, és erősen koncentráltunk a darabra. Legalábbis én figyeltem a többiek meg minden mással el voltak foglalva csak a darabbal nem.
Emmett videojátékot játszott, Rose éppen a legújabb ruháját tervezte, Alice és Jasper egy sakkoztak, Jake és Nessie... Hát ők se a darabbal voltak elfoglalva.
Esme, Carlisle és Edward hősiesen kitartottak velem együtt... Egy ideig. Utána Esme elővett egy könyvet, Carlisle az egyik kórlapot, Edward meg dühös pillantásokat küldött Nessie és Jake felé.
Örültem, hogy elég sötét van ahhoz, hogy senkinek nem tűnik fel a dolog. Nagyon örültem!
Komolyan úgy viselkedtek mint a kis gyerekek, akik nem bírnak nyugton maradni...
De az a két óra is letelt egyszer, és mi felálltunk a helyünkről.
- Oké, akkor összegzem – mondta Emmett elég hangosan, hogy én is halljam. - Opera az, amikor egy pasit leszúrnak, de az nem vérzik, hanem énekel, ugye?
Akaratlanul mosolyodtam el, majd indultam kifelé. Nem volt jó ötlet operába jönni. Sokkal jobb lett volna otthon maradni, és tettetni, hogy normálisak vagyunk, mint operába jönni és a világ szeme elé tárni., hogy nem vagyunk normálisak.
- Attól még figyelhettetek volna! Ez egy örök klasszikus!
- A lányod se figyelt, Bella kedves! - mondta Emmett diadalittasan, és rám villantott egy mosolyt.
- De igenis figyeltem! - mondta Nessie és Emmettre nézett.
- Hogy tetszett a pumás rész? - kérdezte Emmett és lányunk felé fordult. - A Dzsungel könyve klasszikus jelenete!
- Remek volt! - mondta harciasan.
- A Rómeó és Júliát néztük, édesem! - mondta Emmett, majd röhögni kezdett.
Nessie keresztbe fonta a kezét, majd inkább Jake-hez simult.
- És Emmett neked hogy tetszett, amikor Júlia felpofozta az apját? - kérdezte Jake Nessie-t ölelve.
- Remek volt! Volt a csajban spiritusz az tuti!
- Júlia nem pofozta fel az apját! - mondtam lemondóan, és keresztbe fogtam a karom.
- A videojátékomba felpofozta! - mondta Emmett, majd röhögni kezdett.
Én azt hiszem feladtam, hogy valaha megszeressék az operát. Már eleget próbálkoztam, de nem ment, szóval inkább hagyom...
Szép lassan mindenki hazaért, és bementünk a nappaliba.
- Nem tudtam neked mit venni, szívem - mondta Edward, majd maga felé fordított.
- Semmi gond, nekem van egy jó ötletem, hogy mit adj! - mondtam és kezemet a nyaka köré fontam.
- Tényleg? - kérdezte, majd magához szorított.
- Bizony... Akarod tudni? - kérdeztem centikre az ajkáról.
- Akarom – mondta, és közelebb hajol hozzám.
- Hagyd békén Nessie-t és Jake-et – mondtam, majd ajkára hajoltam.
- Nah, és még mi nem tudjuk türtőztetni magunkat! - szólt Nessie, majd bejött a nappaliba.
Edwarddal szétrebbentünk, majd elengedtük egymást.
- Nah, jó megkapod... - mondta, majd rám mosolygott.
- Köszönöm!
- Nee, ez egy kicsit rövid lett, nem? - kérdezte Iccsi, majd rám nézett.
- Hát... Nem nagyon volt időm írni – mondtam, majd bűnbánóan néztem rá. - Tudod, hogy négy hónapja először látom a családom...
- Tudom, de attól szegény olvasók...
- Tudom, és én tényleg agyon sajnálom... De remélem megértenek.
- Biztos meg! Elvégre kedvesek és aranyosak... És nem is sejtik, mit kapnak holnap!
- Meglepetést – mondta Nee, és elmosolyodott.
- Bizony meglepetést! Csak sajnos nem lesz annyira nagy meglepetés... Hisz most jelentettük be, hogy meglepetést kapnak!
- Hát ez van – mondta Iccsi, majd felkelt a laptop mellől...
- BOLDOG KARÁCSONYT MINDEKINEK!
Iccsi és a bűnbánó Nee^-^
- Talán tényleg le kéne mennünk.
- Óh, nem csak talán, anya! - szólt Renesmee, és a hajába rakott egy csatot. - Már egy fél órája el kellett volna indulnunk.
- Majd apád vezet – mondtam, és Edwardra mosolyogtam.
- Seperc alatt ott leszünk – mondta Edward, és kezét a derekamra fonta.
- Oké, mehetünk – mondta Renesmee, és ruháját kisimítva elindult kifelé.
- Azért érdekelne, hogy a kutyát miért kellett meghívni – suttogta Edward a fülembe, hogy csak én halljam.
- Mert az a kutya életem szerelme – mondta a lányunk és hátra fordulva Edward szemébe nézett.
- Tizenhat évesen nagyon sokat tudhatsz róla...
- Te meg tizenhét vagy, apa, szóval fogd be! - mondta Renesmee, majd lelibegett a lépcsőn.
- Hagyd... - mondtam, majd megfogtam Edward kezét, hogy ne rohanjon le a lépcsőn, hogy kiverje Jacob fogait. Akkor aligha lenne karácsony, ha az ügyeleten landolunk...
Mondjuk Jake nem nagyon landolna ott. Szóval mindegy.
Tipikus családi jelenet volt. Edward szidta Jake-et, Renesmee védte Jake-et, én meg voltam a villámhárító. Persze Nessie, akkor volt Jacobbal, amikor csak akart. De Edward... az a lányos apa volt. Az az igazi lányos apa. Nessie meg túlságosan szabad szellemű volt, hogy mindenben hallgasson.
Mi is lementünk a lépcsőn, és Edward felnyögött, amikor lányunkat éppen Jake-hez simulva találta a szájára tapadva.
- Kíméljetek meg a részletektől, kérlek! - kiáltott, majd mi is leértünk a lépcsőn.
Lányunk és Jake meg mint, akik nem is hallják tovább csókolóztak, vagy talán még szorosabban simultak egymáshoz.
- Figyuzzatok! - szólt Emmett hangosabban. - Én értékelem ezt a kis közjátékot, de ha tovább folytatjátok nem biztos, hogy még odaérünk!
Nessie és Jake végre elszakadtak, még egy puszit nyomtak egymás szájára, majd szorosan összesimulva elindultak kifelé.
- Sziasztok! - szólalt meg Jake és felénk intett.
- Miért pont egy kutya? - kérdezte megint Edward, és megmasszírozta orrnyergét, mintha ez akkora probléma lenne.
- Én is örülök neked, haver! - mondta Jake, és birtoklóan átölelte Nessie-t. Edward erre csak felmordult, és olyan gyilkos pillantással nézte Jake kezét, mintha neki akarna ugrani.
Sokági ki volt békülve Jacobbal. Csak aztán Nessie nagyobb lett... És már többet engedtek meg maguknak, mint régebben. És hát... Felnőtt. És Edward meg apa volt.
Én csak mosolyogtam, mert igazából nagyon is tisztában voltam vele, hogy nem zavarja annyira, amennyire tetteti. Igazából kedvelte Jacobot, hálás volt neki... Csak az zavarta, hogy néha túlságosan a lányunkra tapadt.
- Mert az a kutya élete szerelme – igéztem Renesmeet mosolyogva, majd elindultunk kifelé. - Valahogy ismerős, nem? - kérdeztem , és a szemébe néztem.
- Mi teljesen mások voltunk! - mondta Edward, majd beszállt a kocsijába.
- Jah persze! Mondd csak hányszor nyitottunk rátok, mert nem éppen illő helyen estetek egymásnak? - kérdezte Emmett egy huncut mosollyal a szája szélén.
- Vagy hányszor késtünk el, mert ti még „készülődtetek”? - kérdezte Rose ugyanolyan mosollyal az ajkán, és idézőjelent rajzolt a levegőbe.
- Vagy hányszor nem jöttetek suliba, mert ti „tanultatok”? - folytatta Emmett, és még szélesebbre húzta a mosolyát.
- Vagy hányszor vonultatok fel a szobátokba egy kis „beszélgetésre”? - folytatta Rose még mindig.
- Vagy hányszor...
- És ti hány házat tettetek tönkre? - vágott közbe félig nevetve Edward, majd indított.
- Nem eleget – mondta Emmett, majd Rose combjára tette a kezét.
- Reménytelenek vagytok... - mondta Edward majd követte a többi kocsit.
Lassan megérkeztünk az operához, szépen sorban leparkolt mindenki.
A ritka alkalmak egyike, amikor valahova elmentünk. Épp a Rómeó és Júliát adták, szóval muszáj volt eljönni.
Edward a derekamra tette a kezét, majd magához húzott.
A többiek lassan közelítettek felénk, és nagyon úgy nézett ki, hogy éppen vitáznak. Jasper és Nessie hevesen gesztikuláltak még a többiek csak lemondva nézték őket.
- Nagyapának is sikerült, akkor nekem miért ne sikerülne?
- Mert még csak nyolc éve élsz mondjuk, azért!
- Nem hinném, hogy te döntöd el mennyi önfegyelmem van!
- Nyolc év alatt talán semennyi!
- Elegem van belőled!
- Megmondaná valaki, hogy miért vitáztok már megint? - kérdezte Rose a többiek felé fordulva.
- Nessie állatorvos akar lenni – mondta Carlisle és büszkén nézett rá. Talán jobban örült volna, ha rendes orvos akarna lenni, de így is dagadt a melle, hogy az unokája az övéhez hasonló munkát szeretne.
- És mi lesz a szlogened, aranyom? „Ingyenes vérvétel”? - kérdezte Emmett, majd nevetni kezdett a saját viccén.
Nessie csúnyán nézett Emmettre, majd inkább feladva Jake mellé lépett, és megfogta a kezét.
Befelé indultunk az operába, leadtuk a kabátunkat, és erősen koncentráltunk a darabra. Legalábbis én figyeltem a többiek meg minden mással el voltak foglalva csak a darabbal nem.
Emmett videojátékot játszott, Rose éppen a legújabb ruháját tervezte, Alice és Jasper egy sakkoztak, Jake és Nessie... Hát ők se a darabbal voltak elfoglalva.
Esme, Carlisle és Edward hősiesen kitartottak velem együtt... Egy ideig. Utána Esme elővett egy könyvet, Carlisle az egyik kórlapot, Edward meg dühös pillantásokat küldött Nessie és Jake felé.
Örültem, hogy elég sötét van ahhoz, hogy senkinek nem tűnik fel a dolog. Nagyon örültem!
Komolyan úgy viselkedtek mint a kis gyerekek, akik nem bírnak nyugton maradni...
De az a két óra is letelt egyszer, és mi felálltunk a helyünkről.
- Oké, akkor összegzem – mondta Emmett elég hangosan, hogy én is halljam. - Opera az, amikor egy pasit leszúrnak, de az nem vérzik, hanem énekel, ugye?
Akaratlanul mosolyodtam el, majd indultam kifelé. Nem volt jó ötlet operába jönni. Sokkal jobb lett volna otthon maradni, és tettetni, hogy normálisak vagyunk, mint operába jönni és a világ szeme elé tárni., hogy nem vagyunk normálisak.
- Attól még figyelhettetek volna! Ez egy örök klasszikus!
- A lányod se figyelt, Bella kedves! - mondta Emmett diadalittasan, és rám villantott egy mosolyt.
- De igenis figyeltem! - mondta Nessie és Emmettre nézett.
- Hogy tetszett a pumás rész? - kérdezte Emmett és lányunk felé fordult. - A Dzsungel könyve klasszikus jelenete!
- Remek volt! - mondta harciasan.
- A Rómeó és Júliát néztük, édesem! - mondta Emmett, majd röhögni kezdett.
Nessie keresztbe fonta a kezét, majd inkább Jake-hez simult.
- És Emmett neked hogy tetszett, amikor Júlia felpofozta az apját? - kérdezte Jake Nessie-t ölelve.
- Remek volt! Volt a csajban spiritusz az tuti!
- Júlia nem pofozta fel az apját! - mondtam lemondóan, és keresztbe fogtam a karom.
- A videojátékomba felpofozta! - mondta Emmett, majd röhögni kezdett.
Én azt hiszem feladtam, hogy valaha megszeressék az operát. Már eleget próbálkoztam, de nem ment, szóval inkább hagyom...
Szép lassan mindenki hazaért, és bementünk a nappaliba.
- Nem tudtam neked mit venni, szívem - mondta Edward, majd maga felé fordított.
- Semmi gond, nekem van egy jó ötletem, hogy mit adj! - mondtam és kezemet a nyaka köré fontam.
- Tényleg? - kérdezte, majd magához szorított.
- Bizony... Akarod tudni? - kérdeztem centikre az ajkáról.
- Akarom – mondta, és közelebb hajol hozzám.
- Hagyd békén Nessie-t és Jake-et – mondtam, majd ajkára hajoltam.
- Nah, és még mi nem tudjuk türtőztetni magunkat! - szólt Nessie, majd bejött a nappaliba.
Edwarddal szétrebbentünk, majd elengedtük egymást.
- Nah, jó megkapod... - mondta, majd rám mosolygott.
- Köszönöm!
- Nee, ez egy kicsit rövid lett, nem? - kérdezte Iccsi, majd rám nézett.
- Hát... Nem nagyon volt időm írni – mondtam, majd bűnbánóan néztem rá. - Tudod, hogy négy hónapja először látom a családom...
- Tudom, de attól szegény olvasók...
- Tudom, és én tényleg agyon sajnálom... De remélem megértenek.
- Biztos meg! Elvégre kedvesek és aranyosak... És nem is sejtik, mit kapnak holnap!
- Meglepetést – mondta Nee, és elmosolyodott.
- Bizony meglepetést! Csak sajnos nem lesz annyira nagy meglepetés... Hisz most jelentettük be, hogy meglepetést kapnak!
- Hát ez van – mondta Iccsi, majd felkelt a laptop mellől...
- BOLDOG KARÁCSONYT MINDEKINEK!
Iccsi és a bűnbánó Nee^-^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése