Rongybaba - 13. fejezet

13. fejezet

Egy kapcsolatnak sokféle természete lehet.

Edward is tudta ezt. Tudta, hogy van természete, szakasza, talán még tulajdonsága is egy-egy kapcsolatnak. Hisz egy kapcsolat lehet fenséges, lehet elemésztő. Jöhet váratlanul, vagy lehet eleve elrendelt, és kőbe vésett. Egy kapcsolat lehet keresett és örökké tartó, vagy csak pillanatnyi, tiszavirág életű. Lehet meg nem értett, vagy elfogadhatatlan; hamis vagy elviselhetetlen.
De egyik kifejezés se volt megfelelő az ő kapcsolatukra. Hisz Bellával nem vártak egymásra, nem keresték a másikat. Az biztos, hogy elrendelt volt, de nem abban az értelembe, ami jó. Inkább kikényszerített. De valami oknál fogva Edward mégse ezt a jelzőt akarta használni a házasságukra. Sokkal inkább azt, hogy szenvedélyes.
Bármit is csináltak az olyan erővel tették, amiről Edward eddig nem is tudott. Szenvedélyesen veszekedtek, szenvedélyesen szeretkeztek. Bármit csináltak annak az lett a vége, hogy zihált mind a kettejük.
Talán Bella tényleg az. A szenvedélye.

Bella felé fordította a fejét, aki hevesen emelkedő és süllyedő mellkassal nézte a plafont. Az arcán nyoma sem volt szégyennek vagy megbánásnak, és Edwardot ez furcsa mód elégedettséggel töltötte el.
Amióta csak ismerte Bellát valahogy a függője lett. Ha csak arról volt szó, hogy éppen gyűlölnie kellett a puszta létezéséért is, akkor azt minden fejfájás nélkül tette. Gyűlölte őt, csak azért, mert élt, és lélegzett. Minden egyes múltbéli cselekedete, mintha más értelmet nyert volna.
Soha nem hagyta hidegen, hogy mi van Bellával. Mindig tudtában volt a jelenlétének, és törődött azzal, hogy hogy van. Ha nem is mondta ki. Ha csak annyiról volt szó, hogy a lány éppen nem evett... Hiába hitegette magát, hogy csak a gondolatai miatt van Bellából elege. Igazából nem volt jó úgy látni. De igazából maga sem tudta, hogy ennek mikor lett vége, vagy mikor kezdődött el. Vagy egyáltalán ennek el kellett-e kezdődnie valahol. Vagy csak kialakult, és hirtelen ott volt.
Aztán már jobban törődött Bella gondolataival, mint a sajátjával. Nem akarta megszegni az ígéretét, ezért nem olvasott a gondolataiban. Pedig azt akarta, hogy Bella elmondja őket. De jobban szerette volna, ha hallja, mintha látja. Már jobban törődött Bellával, mint saját magával.
Talán ez a szerelem.

De nem, akkor ennek nem így kellett volna kezdődnie. Ez sokkal inkább megszállottság. Csak erre tudott gondolni. Nem tudta, hogy kellene leírnia a megszállottságot. Igazából olyan volt, mint egy lidérc. De nem, nem jó kifejezés. Egy olyan gondolat, ami még akkor is ott van, amikor nem is tudod, hogy van egyáltalán. Egy dolog, ami a legváratlanabb helyzetekben tör elő, a legmegdöbbentőbb dolgokat cselekedteti veled, és olyan gondolatokat is kimondat, olyan dolgokat is megcselekedtet, amiket nem akart. Soha, és semmiért.
De mégis megtette, kimondta, elárulta, mert a megszállottságának a tárgya nem hagyta békén. És csak még rosszabb volt, hogy Bella volt a megszállottja. Ennyire ellentmondó személyiséggel még soha az életében nem találkozott.

Mintha csak Bella hallotta volna az egész eszmefuttatást, hirtelen átölelte Edward mellkasát, és felé fordult.
Edward első meglepetésében csak nézte a nőt, aki a felesége volt, majd rövid habozás után átfogta a hátát.
Határozottan a megszállottja volt a lánynak. De míg mindenki szabadulni akart a függőségétől, addig neki esze ágában se volt.

- Hideg a padló – szólalt meg egy idő után Bella, majd felkönyökölt, hogy Edward szemébe nézhessen. - Még az én bőrömnek is – tette hozzá, és a férjére mosolygott.
Legszívesebben felkacagott volna a helyzet abszurditásán. De magának is be kellett látnia, hogy most sokkal egyszerűbb Edwardot a férjének látnia, mint eddig bármikor.
Edward is féloldalas mosolyra húzta az ajkait, majd felült.
- Megmondanád mi volt ez? - kérdezte Bella, majd felállt, és a szanaszét heverő ruhái után indult.
- Ez kérlek szépen a nászunk elhálása volt – mondta Edward mosolyogva, majd ő is öltözni kezdett.
- Kicsit, mintha elkéstünk volna – mondta Bella, majd huncut mosollyal kapta magára a felsőjét.
- Csak öt hetet, ha nem többet – mondta Edward és begombolta a nadrágját. - Ha előbb megtesszük legalább nem kell hallgatnom a nyavalygásod! - tette hozzá Edward hatalmas mosollyal a száján.
- Én nyavalygok?
- De még mennyire!
- Egyáltalán nem! Csak rávilágítok a hibáidra úgy, mint még soha senki – mondta Bella dühösen, majd Edward felé fordult. Szinte abban a pillanatban nyugodott me,g amint meglátta Edward arcán a mosolyt.
- Nekem nincsenek hibáim! Én tökéletes vagyok! - mondta Edward, és kezeit a csípőjére tette, a mellkasát meg kidüllesztette, mint egy hős.
Bellából akaratlanul tört elő a nevetést, majd hallotta, hogy Edward is vele nevet.
- Na jó, akkor mi is volt ez az előbb? - kérdezte megint Bella és közelebb lépett Edwardhoz.
- Nem voltál itt? - kérdezte Edward, és megint mosolyra húzta ajkait.
- De csak szeretnék tisztán látni! - Edward erre a mondatra felsóhajtott, majd a felsőjéért nyúlt. Nem vette fel, csak tartotta a kezében.
- Annyi volt, hogy rám másztál.
- Te másztál rám!
- És ha a jövőbe máskor is rám akarsz mászni, akkor...
- Te másztál rám!
- De ha legközelebb rám mászol, akkor...
- Ha valakire rámászok, akkor az nem így néz ki! - kiáltott Bella, majd átfogta Edward nyakát, és az ölébe ugrott. Edward automatikusan nyújtotta a kezét, és fogta meg Bella csípőjét, hogy ne essen le. Elhallgatott, és csak nézte feleségét, aki vigyorogva nézett a szemeibe.
- Szóval ha én rámászok valakire, akkor az nem úgy néz ki, kedves férjem! Valami ilyesmivel kezdődne – mondta, és egyik kezével jelentőségteljesen magukra mutatott.
- És mivel folytatódna? - kérdezte Edward, majd közelebb hajolt Bellához.

- Undorítóan elégedettnek nézel ki! - nyögte ki Bella, majd megpróbált leugrani Edward öléből.
- Ha már itt vagy, hova akarnál menni? - kérdezte Edward, és rászorított a kezével Bella csípőjére. Ajkaival egyre közelebb hajolt Belláéhoz.

Bella meg csak elmosolyodott, és visszacsókolt.





U.I.:

Szia mindenki!

Először is tegnap szimplán elfelejtettem, hogy vasárnap van... Bocsi, de totál kiment a fejemből.:S
És nagyon bocsi, hogy ennyivel kiszúrom a szemeteket, de egy olyan esemény jön, amit nem tudok ketté szedni. Vagyis ketté lehetne, de nem akarlak kínozni titeket, és függővégeket hagyni. Szóval a következő esemény túlságosan nagy, így sajnálom, hogy ilyen rövid lett ez a fejezet. Nem ennyi érdemeltek...
Vigasztalásra a következő hamarabb jön, mint a megszokott!;D

Puszi mindenkinek: Nee^^