Rongyababa - 12. fejezet

ELŐIRAT: A KÖVETKEZŐ FEJEZET ELOLVASÁSA 18 CENTIMÉTER ALATT CSAK FELNŐTT SZEXOLÓGUS JELENLÉTÉBEN AJÁNLOTT!:D:D


12. fejezet

Bella elégedetten nézett végig a konyhán.

Egészen szép lett, attól eltekintve, hogy még nem volt benne semmi. De kifestett, és kitakarított. És ha megkapja a bútorokat holnap, akkor egészen úgy fog kinézni, mintha soha nem is lett volna ott tűz.
Remélte, hogy Esme nem fogja leharapni a fejét azért, mert nem ugyanazt a konyhabútort rendelte meg. Hiába próbált letakarítani az előzőről a koszréteget egyszerűen nem tudta, így inkább kidobta, és egy másikat rendelt. Túlságosan megégtek, hogy rendbe tudja hozni.
A nappali is egész szépen haladt. Már ott is ki volt festve, és Edward a kiütött falat is újracsinálta. De az is inkább egy légüres térnek bizonyult berendezés nélkül.
Minden bútort kivittek a teraszra, és egyelőre vártak.
Bár nem egymás társaságában, hanem külön-külön. Bella a konyhabútorra, Edward meg a kárpitozóra.
Bella úgy döntött, hogy ha nem szól Edwardhoz, és van valami dolga, akkor egészen jól érzi magát. De a kellemes légkör sem maradt fenn túl sokáig, mert folyton eszébe jutott az utolsó beszélgetésük Edwarddal. Hogy már mindent tud, hogy olyan dolgokat mondott róla, amiket nem kellett volna.
Vagyis nincs is igazából tőle hányingere. Egyszerűen zavarta a jelenléte, zavara, hogy ő a férje. De nem utálta annyira. Életében először bánta azt, hogy olyan dolgokat mondott ki, amiket nem is gondolt komolyan. És azt is tudta, hogy csak a sértettség beszélt belőle, amikor mindent Edward fejéhez vágott. Na meg persze az a megmagyarázhatatlan ellenszenv, amivel egymással szembe viseltetnek.
De nem utálta. Határozottan nem utálta.
Bella nem tudta volna, hogy mikor Edward valahogy a rémes ellenségből átment egy szükséges rosszba. Már nem volt minden vágya, hogy kikészítse. Persze idegesítette. De nem akart neki feleslegesen fájdalmat okozni. Így a legegyszerűbb módját választotta annak, hogy nem menjenek egymás agyára. Egyszerűen nem szólt hozzá. És nagyon is jól ment az egész. Nem szólt hozzá, próbált róla nem tudomást venni, így egészen olyan volt, mintha egyedül élne a házban, és magának rendezné be. Egészen olyan volt.
De Bella nem volt se vak, se süket, és hülye sem. Nem egyszer érezte, hogy Edward rajta felejti a tekintetét, és az elmúlt napokban többször esett meg az, hogy véletlenül keresztezték egymás útját. Amihez ezért elég nagy tehetség kellett egy ekkora házban...
Bár alig akarta elfogadni, de a sokadik alkalommal, amikor megint egymással szemben álltak, akkor rá kellett jönnie, hogy a férje beszélgetni akar vele.
De meg sem lepődött igazából. Az első és egyetlen verekedésük azért tört ki, mert Bella nem volt hajlandó meghallgatni a mondanivalóját.
De Bellának rá kellett jönnie, hogy Edward teljesen komolyan veszi azt, amit mondott neki. Mert Edward tényleg nem szólt hozzá. Valami szörnyen idióta és romantikus módon Bella még kedvesnek is találta ezeket a finom jelzéseket. Tudatta, hogy ott van, ha kell, de nem erőltette a dolgot. Csak azt nem tudta, hogy Edward miért gondolja, hogy vele akarja megbeszélni a múltját.
De sejtette, hogy ennek talán a rajtuk kívül teljesen üres háznak van köze.

Épp elért a gondolatmenet végéhez, amikor furcsa zajra lett figyelmes. Pattogó kavicsokat hallott. És nem tudta, hogy miért hallja ezt.
Edward lejött az emeletről, Bella meg csak rá nézett. Megijedt. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból megijedt az ismeretlen hangtól.
Edward a feleségére nézett, aki fezsült arccal, kitágult pupillával emelte rá a tekintetét.
- Csak egy kocsi az – mondta megnyugtatónak szánt hangon, majd pillanatokon belül tényleg hallani lehetett a motor halk zaját is. Bella meg kifújta a bent tartott levegőt, észre sem véve, hogy eddig visszatartotta azt.
Inkább csak állt tovább, és próbálta megérteni saját magát. Miért is ijedt meg egy olyan természetes dologtól, mint egy közeledő autó? Talán azért, mert itt egyáltalán nem természetes egy közeledő autó. De legalább itt volt Edward és megnyugtatta.
Erre a gondolatra Bella hirtelen rántotta a fejét férje felé. Megnyugtatta? Edward őt? Furcsa volt belátni, de igaz volt. Eddig állandóan felidegesítette azzal, hogy mindenre olyan hidegen és tárgyilagosan reagált. Most meg egyenesen megkönnyebbült tőle. Ezért inkább az ajtóra fordította a tekintetét, mert ha valaki kocsival jött, akkor elég egyértelmű, hogy hozzájuk. Vagy hazajött a család, vagy itt a kárpitos. Vagy a konyhabútor.

- Bella – szólította meg Edward a feleségét.
Igazából nem tudta, hogy mondja meg neki a lehető legtapintatosabban, hogy jobb lenne ha elmenne. Már messziről hallotta, hogy, aki közeledik, annak dobog a szíve. És Bella még csak pár napja vegetáriánus...
- Mi lenne, ha most elmennél vadászni? - kérdezte meg végül. Bellának erre a magasba szaladt a szemöldöke. És pár pillanat múlva ő is megérezte, hogy miért kapta ezt a javaslatot. Már érezte.
De nem akart elmenni. Semmi kedve nem volt itt hagyni a házat. Furcsa kötődést érzett iránta, valahogy megnyugtatta az egész. Nem tudta, hogy ezt most annak köszönheti, hogy minden csendes, vagy valami másnak, de békés volt.
Végül Bella mégis bólintott, és elindult kifelé, majd rohanni kezdett. Messze amennyire csak tudott, minél hamarabb.

Edward nem erre számított. Azt hitte a felesége majd ellenkezik, mint eddig bármikor, amikor javasolt valamit. De most örült neki, hogy visszakérdezés nélkül hallgatott rá. A megalkotott Bella képében megint változott valami, és lassan már annyira különbözőek a darabok, hogy egy teljesen új személlyé alakul majd.
És megértette, hogy mit akart. Edward meglepődött Bella viselkedésén, és szimpatikusnak találta. Azt nem mondhatta, hogy szerette, attól még messze állt. De egészen... megtetszett neki ez a változás.
A további eszmefuttatásra már nem volt ideje, mert a csengő megszólalt, ő meg kitárt az ajtót.
- Isabella Cullent keresem – mondta az alak fel sem nézve a szállítási papírból.
- Átvenném én – mondta Edward és az iratért gyúlt. A szállító felvonta a szemöldökét, majd mégis átgyújtotta a tömböt. - A férje vagyok – mondta Edward és gyorsan aláírta a papírt.
A férje vagyok...
Saját szavai megdöbbentették. Eddig még soha nem mondta ki ennyire nyíltan, ráadásul egy idegennek, hogy milyen kapcsolat van közte és Bella között. És érdekesnek tartotta, hogy igazából nem is nagyon zavarta a dolog. Mindig is el akart venni valakit, és büszkén akarta mondani, hogy ő valakinek a párja. Arról, hogy éppen Bella lett az a pár egyikük sem tehet. És most furcsán nem zavarta a tény.
- Hova rakhatjuk?
- Oda – mutatott kábán Edward a lecsupaszított konyha felé.
- Akarja, hogy összerakjuk? Egy kicsivel drágább lenne...
- Köszönöm, majd megoldjuk valahogy – hárította el az ajánlatot, és magában nevetett az egészen. Ha kedve tartotta volna, akkor saját maga építi az egész konyhabútort. Csak éppen nem volt kedve. Így az összeszerelése gyerekjáték lesz...
A szállítók elég gyorsan lepakoltak, majd el is mentek dobozokat maguk után hagyva.

Edward automatikusan kezdett neki összeállítani a bútorelemeket, hogy addig is csináljon valamit. De ez csak a kezét foglalta le, a gondolatai meg egészen máshol jártak.
Bellán és a viselkedésén, a változásán járatta az agyát. Nem tudta elfelejteni... Eddig azért, mert idegesítette, most meg azért, mert nem értette. Azt már rég elfogadta, hogy egy teljesen más Bellát lát most, mint eddig. És az eddigi véleményét teljesen hamisnak kellett ítélnie. Vagy legalábbis részben hamisnak, és a hisztirohamokra gondolt. De be kellett látnia azt is, hogy saját magát meghazudtolva elég sok veszekedést provokált ki. Így nem vehette alapul ezeket az ismereteket.
Az után, amiket megtudott, és fel kellett fedeznie a tényt, hogy vágyik arra, hogy megismerje Bellát. Mert ha nem az a lány, akinek eddig gondolta, akkor egy teljesen más személyiség. És ő meg akarta ismerni, tudnia akarta, hogy mit miért, és hogyan tesz. Nem elég, hogy csak látja. Beszélgetni akart vele.
Edward ajkain átfutott egy kis mosoly, és a családja jutott eszébe. Hát mégis jól tették, hogy elmentek. És mennyire elégedettek lennének vele, ha tudnák, hogy beszélni akar Bellával! Szinte repesnének az örömtől és az elégedettségtől. Emmettől meg hallgathatná az én megmondtam mondatokat.
Erre is csak elmosolyodott, és rájött, hogy nem is bánná, ha ezeket kellene hallgatnia. Mert akkor az azt jelentené, hogy Bellával normalizálódna a kapcsolatuk.

Tulajdonképpen egyáltalán nem bánná, ha már nem veszekednének Bellával. Beleunt, és ha csak egy kis résznyit is, de értette, hogy miért viselkedett úgy, ahogy. De ha Edward őszinte akart lenni magához, akkor minden mély érzésű nő így reagált volna, ha azzal a jelzővel illetik. És ő többet nem akarja így nevezni. Furcsán szégyellte is magát, hogy csak azért nem akarja így nevezni, mert tudta, hogy nem érdemli meg. Az a tudás, amit megszerzett, még ha csak véletlenül is, akkor is teljes mértékben megváltoztatta a nézőpontját.
Bella csak egy sérült nő, és akkor is arra vágyik, hogy valaki megértse és szeresse, ha nem látja ezt be. Érdekes volt erre rájönni. De az elmúlt pár napban, amikor nem beszélhetett, és nem beszélt, akkor eléggé elgondolkodott a nő viselkedésén. És megértette.
Nem szerette soha senki, Aro is csak azért szerette, mert hirtelen kiderült róla, hogy tehetséges. Kihasználták, kiszipojoztak belőle minden emberit, és még csodálkoztak rajta, hogy Bella furcsa. Hogy nem szeretik, ha megérintik, ha nem akarja, hogy hozzá szóljanak.
És bár megértette Bellát, ez még nem jelentette azt, hogy el is fogadja. Próbálja elfogadni. Ennél többet nem tehet.
Pár óra múlva arra eszmélt fel, hogy a szekrény minden egyes darabjával elkészült, és hogy valaki kopog a bejárati ajtón. Gyorsan felkelt, majd ajtót nyitott, hogy a kárpitos mosolyogva kérjen bebocsájtást.
Elállta a férfi útját, majd a kormos kanapékhoz vezette. Csak mosolyogva közölt egy szemérmetlenül magas összeget, és egy két héttel későbbi dátumot, majd segítséget kért, hogy minden bútort felpakolhasson az autójára. Edward magában csak elmosolyodott ezen, és próbálta nem az egész kanapét tartani egyetlen kezével.

Éppen felpakolták az utolsó fotelt is, amikor Edward agyát elöntötte a köd.
Gyilkolási vágy volt, és olyan vér utáni sóvárgás, amit még nem érzett. De azt is tudta, hogy ezek nem az ő gondolatai. Gyorsan kezet fogott a férfival, és azért imádkozott, hogy idejében elhajtson. Felszaladt a verandán, majd gondolkodás nélkül futott a teraszajtóban megjelenő Bella felé.
Bella erre lehajolt, és hagyta, hogy Edward elkapja a levegőt. Elgurult, magával sodorva Edwardot, majd felpattant. Agyát elborította a vörös köd, és azonnal vért akart. Hiába ivott az előbb, de az emberi vér messze kecsegtetőbb volt.
A kijárat felé rohant, hogy aztán a bokájára kulcsolódó kéz feldöntse, és a padlóra essen.
- Bella...
Bella erre egyszerűen Edwardra morgott, majd megpróbált felkelni, de Edward szorosan fogta, és visszarántotta. Ha valamikor, akkor most átkozta, hogy a férje sokkal gyorsabb bármelyik vámpírnál, mert csak egyet pislogott, és máris Edward alatt találta magát.
- Semmi baj, Bella... Semmi baj! - mondta Edward megnyugtatónak szánt hangon, és Bella feje mellé szegezte a nő kezeit. - Csak lélegezz!
Edward meg csak tartotta a lányt, hogy ne fusson a kárpitos után. Nézte Bella arcát, ami most dühösen mered rá, és tehetetlenül vergődött a teste alatta. A szemei szikrákat szórtak, és csillogtak. Szép volt. Be kellett ismernie, hogy Bella tényleg nagyon szép volt.
És most, hogy már a szemei sem vörösen csillogtak még vonzóbbá és kedvesebbé vált az arca. Edwardnak be kellett ismernie, hogy tetszett neki a felesége.
A haragos szemek, és szeretetre éhes szemek, a kicsi orr és a szája is...
Hirtelen ötlettől vezérelve Bella ajakira hajolt, és megcsókolta a feleségét. Nem tudta miért, csak megcsókolta, és pár pillanattal később döbbenten vette tudomásul, hogy Bella viszonozza a csókját.

Bella csak forgolódott Edward alatt, és nem értette, miért nem tudja elengedni. Nem csinált most semmit! És igazán leszállhatna róla! És még hogy lélegezzen?! Bella felháborodottan gondolt erre a felszólításra. Hisz Edward az egész testsúlyával rá nehezedett, és mozogni is alig bírt. Akkor hogy vegyen levegőt? Tehetetlenül vergődött a férje alatt, és lassan már egészen más töltötte ki az elméjét, mint a vér bódító illata.
Ha akarta, ha nem feltűnt neki, hogy Edward mellkasa szorosan simult az övéhez. Edward szemébe nézett, ahol a megszokott utálat és megvetés helyett egészen mást látott. Megértést, kicsit ijedséget és szerette volna elhitetni magával, hogy amit nem ismer fel, az valójában szeretet. De nem tudta, hogy mi az. Csak azt, hogy tetszik neki.
Elméjét egy pillanat alatt töltötte ki Edward, és már másra se gondolt csak a férjére.
Edward meg a szájára hajolt és megcsókolta. Gondolkodás nélkül viszonozta a csókot, és majdnem bánta, hogy nem így kezdték a kapcsolatukat. Mert Edward kétségkívül tudott csókolni. Hiába nem volt mély a csók, és csak az ajkuk érintkezett, akkor is felpezsdítette Bella vérét.
Edward ajkai édesek voltak, és megannyi ígéretet hordozott magában. Mintha egy szebb életet ígérne. És Bella akarta azt a szebb életet, akarta a jobbat, akarta a szebbet. De eddig soha nem sikerült, miért pont most lenne úgy, ahogy ő szeretné. Megijedt, és kicsit elszakadt Edwardtól, aki abban a pillanatban kapott újra Bella ajkai után.
Bella érdekesnek találta ezt a hirtelen ragaszkodást. De pár pillanat múlva elutasított minden épkézláb gondolatot, és már csak érezni akart. Nem akarta a miérteket, és a válaszokat sem. Csak érezni.
Szinte kapkodva viszonozta a csókot, és lassan érezte, hogy a csuklóján a szorítás megenyhül. Félve és lassan, mintha Edward attól tartana, hogy ha őt elengedi, akkor újra megüti, mint pár nappal ezelőtt. De Bella gondolatai most messze voltak a verekedéstől, sokkal inkább másra akarta használni a kezét.
Lassan emelte fel a karját, és rakta Edward tarkójára, hogy még egy pillanatig magához szorítsa, majd elfordítva a fejét megszakítsa a csókot.

Edward mint akit álmából ébresztenek fel kelt fel Belláról, és a nő vele együtt mozogva ült fel. Egymással szemben ültek, furcsa zavarral a szemükben.
Egyikük se tudta, hogy most mit kéne mondani.
Bella kerülte Edward pillantását. Zavarban volt, és fogalma sem volt, hogy most mi is történt. Vagyis tudta, csak azt nem, hogy miért történt. Nem ő kezdte a csókot, de hazudna, ha azt mondaná, hogy bánja.
Hirtelen ötlettől vezérelve hajolt előre, majd csókolta meg Edwardot.
Meg se lepődött, amikor heves viszonzásra talált, és kapkodva csókolták a másikat, már egyáltalán nem finomkodva. Szinte durván a vágytól hajtva mélyítették el a csókot, és találkozott nyelvük.
Mintha mindig is erre vártak volna, csak soha nem jutottak el idáig. Bellában lassan tudatosult, hogy most csókolta meg először Edwardot. Leszámítva az esküvőt, de az most nem számított. Akkor kényszeríttették őket.
És most, hogy végre megcsókolta, úgy érezte jobban nem is cselekedhetett volna. A dolgok a helyére kerültek.
A rég érzett vágy és sóvárgás hirtelen tört fel benne, a kétellyel együtt. Már túl régóta elfeledte ezeket az érzéseket, hogy mindenféle ellenérzés nélkül engedjen nekik.
Bella akaratlanul gondolt a mostohaapjára. Aki kihasználta a tudatlanságát, és a naivitását. Nem akarta megint azt érezni, amit akkor. Lassan eltolta magát Edwardtól, és megrázta a fejét. Hogy is hasonlíthatja Edwardot a mostohaapjához? Edward sokkal másabb. Nem ugyanazok. De hiába nem ugyanaz a két férfi, ha ő nem sokat változott. Ő még mindig Bella.
Fejét Edward vállára hajtotta, majd beszívta az illatát.
Az illatot, ami eddig idegesítette most kellemesnek találta, és vonzotta. De nem biztos, hogy jó ötlet, hogy egymásnak essenek. Még egyszer utoljára magába szívta Edward illatát majd felkelt.

- Nem hinném, hogy ez jó ötlet – suttogta Bella és a padlót nézte. Látta, hogy Edward is felkel, majd a saját cipőjétől egy lépésre meglátta Edwardét.
- Talán nem – mondta Edward egy sóhajjal. Bella felkapta a fejét, és a férjére nézett. Mélyebb lett a hangja. Hallotta, hogy Edward kicsit megköszörüli a torkát. Tudta, hogy ez minek a jele. És szinte döbbenten nézett Edwardra. Mert ha elmélyül a hangja, akkor annak nem lehet sok jelentése...
Egy gyors mozdulattal lépett vissza Edwardhoz, majd csókolta meg újra, és már tényleg minden gondolatot kiűzött a fejéből. Fölöslegesek.
Hevességük semmit sem változott, Edward ugyanolyan szenvedélyesen viszonozta Bella csókját, mint az előbb. Bella bár megígérte magának, hogy nem gondolkodik, mégis az futott át az agyán, hogy soha nem gondolta volna ezt Edwardról. Nem ilyennek látta az elmúlt pár hónapban.
Lassan érezte meg a tétova ujjakat a derekán, és érezte, hogy Edward még közelebb húzza magához. Bella készségesen bújt hozzá, mert ő is közel akart lenni a férjéhez. Talán annyira közel, ahogy még soha nem volt hozzá.
Karjait Edward nyaka köré fonta, majd túrt bele férje hajába.
Nem értette, miért ennyire természetes ez a mozdulat. De csak jött, és élvezte az egészet. Hisz ennek így kell lenni férj és feleség között. Még ha ők nem is viselkedtek eddig így.
Bella döbbenten nyitotta ki a szemét, mikor olyasmit érzett, amit eddig még soha. Gerincén végigfutott a bizsergés, és zsigereit elbódító érzelemhullámok kísértették az egész testét.
Bella, amikor már azt hitte nem lehet fokozni, akkor Edward ajkai a nyakát kezdték kényeztetni eltalálva egy olyan pontot, aminek Bella a létezéséről nem sem tudott.

Bella minden eddiginél intenzívebben élte meg az érintéseket, és fogalma sem volt róla, hogy ezeknek ilyennek kell lennie. Mert ha valami ennyire jó, akkor annak ilyennek kell lennie.
Kezét végighúzta Edward hátán kitapogatva minden egyes izmot, keze meg döbbenten állt meg egy oda nem illő sebhelynél. Érezte, hogy Edward elszakad a nyakától, majd kis mosollyal az ajkán a szemébe nézett.
- Nem vagyok tökéletes – mondta egyszerűen, majd orrát végighúzta Bella arcvonalán.
- Én sem – mondta Bella, majd felsóhajtott élvezetében.
Bella érezte, hogy Edward keze lassan a blúza alá siklik, hogy ott a gerincén játszva egyre feljebb haladjon. Szinte zongorázva haladt felfelé, és Bellának akaratlanul jutott eszébe, hogy vajon a férje tényleg tud-e játszani.
Edward kezei hirtelen lesiklottak, majd fogták meg Bella blúzának az alját. Bella meg hagyta, hogy Edward levegye róla, és csak egy szórakozott mosollyal jegyezte meg, hogy a gombokkal Edward most semmit nem foglalkozott. Újra Edwardhoz simult, kezét Edward arcához simította, és az eddig utált arc most sokkal szebbnek tűnt.
Bella szinte elbűvölve nézte, ahogy Edward elmosolyodik, majd egyetlen mozdulattal leveszi a felsőjét. Mély lélegzettel beszívta Edward illatát, majd kezét a mellkasához fektette, ahol a szívének kellett volna dobognia.
Bella végigsimított a sima mégis izmos mellkason, majd keze megállt Edward derekánál.
Furcsa gyöngédséget érzett, amit még senki iránt sem. És talán kicsit megijedt tőle. Ennek nem biztos, hogy így kellene történnie. Érezte, hogy Edward az álla alá nyúl, majd finoman megemeli a fejét.
Edwardra nézett, és minden kétsége, ami volt egy pillanat alatt tűnt el. Kezét Edward nyaka köré fonta majd lehúzta őt egy csókra.

A kezdeti lassú, tapogatózó és bizonytalan csók azonnal hevessé és követelőzővé vált. Bella újra érezte a mindenét elöntő bizsergést és még többet akart. Mindent akart lehetőleg azonnal, és gyorsan.
Érezte, hogy Edward kezei is már sokkal bátrabban simogatják és, amint megérezte őket a csípőjénél biztatást sem várva ugrott férje karjaiba. Lábait Edward dereka köré fonta, és szorosan dörgölőzött férjéhez, aki mindkét kezével Bella csípőjét tartotta.
Bella talán a tudatában sem volt annak, hogy Edward megindul, már csak a falat érezte a hát mögött, majd az akaratos mozdulatot, ahogy Edward a kezeit a falnak szegezi.
Nem tudta volna megmondani, hogy hogyan jutottak el idáig, vagy, hogy miért. Csak azt tudta, hogy a tűz, ami belülről égeti egyre rosszabb lesz. Csak akkor jobb, ha Edward hozzáér, de csak nagyobb tüzet generál, így még rosszabb az egész. Nincsen vége. Egyszerűen elemésztette a sóvárgás.

Bella érezte, ahogy Edward végigcsókolja a kulcscsontját, majd ajkaival végigköveti a melltartó vonalát. A szorítása a csuklóján hirtelen enyhült, majd csak egy hangos puffanást hallott, ahogy Edward a falba vágott. Az erre egyszerűen repedezni kezdett, majd Bella érezte, hogy a támasz eltűnik a háta alól, és hátra vágódott magára rántva Edwardot.
- Még jó, hogy megcsináltad – nevetett fel Bella, amit feltűnt, hogy ez ugyanaz a fal, amit ő döntött ki nem is olyan régen.
- Nem érdekel – mondta Edward sürgetően, majd újra Bella ajkaira hajolt.
A csókot meg sem szakítva és Bellát szorosan tartva Fordult a hátára Edward, hogy Bellának ne kelljen a törmelékeken feküdnie.
- Bella meg kihasználva az alkalmat Edward mellkasára hajolt. Az automatikus, begyakorolt mozdulatokkal próbált Edwardnak örömet okozni, de Bella hirtelen érezte, hogy Edward feljebb húzza őt, hogy egy vonalba kerüljön az arcuk.
- Ezt ne csináld, Bella. Én nem vagyok ők... - suttogta, majd megcsókolta őt, hogy elfeledhessen mindent.

A kis közjáték ellenére Bella vágya mit sem csillapult, és nem tudta volna megmondani, hogy mikor került le róla a melltartó. Csak annyit tudott, hogy az már nincs rajta, és Edward ajkai már a hasát kényeztette.
Ismerősként köszöntötte a kis szikrákat, és a bizsergést, ami csak fokozódott, amikor Bella megérezte a matató ujjakat a nadrágja gombjánál.
Nem lepődött meg, amikor a szikrák elkezdte átváltozni, és egyre jobban hasonlítottak valami egészen máshoz. Sokkal inkább voltak apró bombák, vagy patronok. Mert pattogtak, és égették Bellát. De ez a jófajta égés volt. Ezt élvezte.
Lassan döbbent rá, hogy ő nem is csinál semmit, mégsem akart rajta változtatni. Talán egy apró pillanatig furcsa volt, hogy ő csak kap, de nem ad. Eddig ez...
A gondolatok egy pillanat alatt tűntek el a fejéből, amint megérezte, hogy Edward egy puszit nyom a csípőcsontjára, majd fokozatosan egyre lejjebb haladva egészen a bokájáig magával sodorva a nadrágját is.
Majd ugyanezt végigjátszotta a másik lábával is, és Bella felnyögött, amint Edward a köldökébe fújt, és kuncogni támadt kedve.
Bella mindenhol magán érezte Edward kezét, nem tudta volna megmondani, mikor hol van. Megszorította a derekát, végigsimított az oldalán, majd átfogta a mellét. Mindenhol ott volt egyre több szikrát gyújtva, egyre jobban égetve Bellát.
Észrevétlenül került le róla minden ruha, és már csak annyit érzett, hogy Edward meztelenül simul hozzá.
Teljesen feltárulkozott neki, és Edwardhoz dörgölőzött.

Edward megállt egy pillanatra, és Bella szemébe nézett. Bella csak viszonozta a pillantást majd a meglepően gyengéd csókot, amit Edward az ajkára hintett.
Ezzel egy időben meg érezte, hogy Edward lassan és teljesen kitölti őt. Felnyögött az érzésektől, amiket még soha nem kapott ilyen intenzitásban. A férje egyáltalán nem mozdult, Bella meg rámosolygott, majd türelmetlenül mozdult meg Edward alatt.
Úgy tűnt neki, mintha már hónapok óta erre vártak volna. Csak erre a pár percre, mikor végre minden elfelejthetnek. Nem érdekelte semmi, nem foglalkozott semmivel, csak azzal, hogy a zsigereiben felgyulladt patronok kialudjanak végre.
Egyre hevesebb tempóra ösztökélte Edwardot, aki mindent megadott neki. Önfeledten túrt Edward hajába majd húzta le magához egy vad csókra.
Majd érezte, hogy mindene felrobban, Edward meg nyögve hajtja fejét a nyakába.

- Tűzijáték – mondta Bella pihegve, majd érezte, hogy Edward legördül róla.





U.I.:

Na remélem mindenkit kielégítettem ezzel a fejezettel...XD (Bocsi, nem bírtam ki...XD)
Először is, igen tudom, hogy nem egészen fair itt abbahagyni, hisz ki tudja hogy reagál a mi kis tűzről pattant Bellánk. Lehet, hogy megint visszatér a jeges hangulat, ami mindig is volt, vagy végre megváltoznak a dolgok? Ki tudja???(Én...XD)

És a friss késésének oka nem másra fogható mint a hihetetlen ellenszenvemre a nyelv szó iránt... Most komolyan. Szerintem ez a legundorítóbb szó az egész világon. Vagyis nem volt kész a fejezet. De ma nekiültem, egy "addig nem simsezhetsz, amíg nincs kész a fejezettel", és tadamm! Kész lett a fejezet. Üzentetik Iccsinek, hogy máskor ez a fenyegetés alkalmazttatik.!XD

No és még egy kis megjegyzés miszerint:

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!!!:D Iccsi és Nee^^