Tanévkezdés Cullen-módra

- Bella, gyere már! – kiáltott utánam egy Alice feje, amint az épp félig kilátszott a kocsiból.

Esett az eső, és én a verandán átkoztam a napot, amikor azt mondtam Alice-nek: Oké, menjünk együtt vásárolni.
De a zuhogó eső hatalmas függönyén át nem csak egy kocsit láttam. Hanem kettőt. Miért kell két kocsi, ahhoz, hogy ketten menjünk vásárolni? Tulajdonképpen ez nem is egy mindennapos vásárlás lenne. Ugyanis mindjárt itt van szeptember elseje, a tanévkezdés. És nekem bizony új füzetek kellenek, meg néhány toll.
Amikor azt mondtam Alice-nek, amit mondtam, akkor nem gondoltam, hogy ő vagy öt darab füzetért Seattle-ig akar menni. De igenis odáig akar menni. Mert neki is vásárolni kell. De ez még mindig nem ad magyarázatot arra, hogy miért két kocsi parkol a házunk előtt, és miért nem csak egy?
Még mindig próbáltam magam rávenni, hogy kimenjek az esőbe. Azon ritka napok egyike volt, amikor nemcsak, hogy a nap nem sütött, de úgy zuhogott, mintha megnyitottak volna egy képzeletbeli csapot. És az a csap nem akar elzáródni.
Félre ne értsetek! Nem fáztam, mert négy réteg ruha volt rajtam… plusz kabát. De el fogok esni. Ez olyan biztos, minthogy a Harry Potter legújabb része, a legrosszabb Harry Potter. Néha nem csak klasszikus műveket olvasok, hanem Harry Pottert is. És az a film, amit csináltak a hatodik részből egyáltalán nem tetszett. Edward szerint majd ötven év múlva megint leforgatják az összes részt, és az majd jobb lesz. Na, de én élni fogok ötven év múlva? Jó, élni azt fogok, de tizennyolcnak fogok kinézni? Mindegy! Ezt majd máskor beszélem meg saját magammal… Meg Edwarddal.
Elmélkedésemből a kocsi ajtajának a nyitódása ébresztett föl, és Edward szállt ki a Volvoból. Mivel az esőben tíz méteres körzetben semmit nem lehet látni, ezért odafutott hozzám. Még mindig jól nézett ki. És még mindig szerettem. De rajta nem volt öt réteg ruha. Csak egy vékony felső és a bőrkabátja. Még jó, hogy Charlie tegnap Billynél ragadt. Csodálkozna, hogy Edwardon miért nincs több ruha. Nekem mondjuk elég volt annyi, hogy én tudom miért nem vesz föl még vagy két felsőt, de jobb, hogy nem kell fölösleges és értelmetlen kérdésekre válaszolnom.

- Szia, Bella – mondta lágyan és a mellkasára vont. Én átöleltem a nyakát és próbáltam rendesen levegőt venni.
- Valami baj van? – kérdezte, és eltolt magától. A szemei tele voltak gyengédséggel. És ezt olyan jó volt látni! Valami varázslatos. És olyan szívesen hittem el, hogy csak rám tud így nézni, és senki másra. Hogy csak nekem szól a szerelme. Mondjuk már többször biztosított erről, de azért ott van az a félsz… vagy mi is. Hogy nem szerethet csak magamért könyörgöm! Én olyan átlagos vagyok. Semmi szép nincs rajtam. Edward még mindig kérdőn nézett rám, nekem meg végre leesett, hogy a válaszomra vár.
- El fogok esni – mondtam végül panaszos hangon, erre ő meg csak elmosolyodott.
Klassz! Én őszintén bevallom félelmeimet, ő meg kinevet!
- Emmett nagyon élvezné – mondta végül, és döbbenetemre az ölébe kapott.
- Tegyél le! – tiltakoztam rögtön, és mégis későn, mert már a kocsinál voltunk. Kinyitotta nekem az anyósülési ajtót, én meg inkább beültem, minthogy tovább vitatkozzak.
A kocsiban meleg volt. És ez is azt bizonyította, hogy minden emberi gyengeségemmel tisztában van, és szeretné, ha semmi baj nem lenne.
- Szia, Bella! – kiáltott Alice a hátsó ülésről és mosolyogva kidugta a fejét a két ülés között. Hátul ült még Jasper is, de ő csak intett nekem. Nem vettem zokon, mellette egyszerűen nem lehet rosszul érezni magad!
Közben Edward is sikeresen megkerülte a kocsit, és beült a volán mögé. Rögtön indított, és már mentünk is kifelé a városból. Én közben azon gondolkodtam, hogy ha ennyire meleg van az autóban, akkor le kéne vennem néhány réteg ruhát, mert akkor besülök… Vagy valami ilyesmi.
Elméletemet gyakorlatban is beváltottam és két réget ruhával könnyebb lettem. Meg a kabátommal is. Végül megint eszembe jutott, hogy két kocsival megyünk, és erre még nem kérdeztem rá.
- Miért jönnek a többiek is? – kérdeztem végül, és csak későn jöttem rá, hogy nem éppen udvarias formában kérdeztem rá a tárgyra.
- Sulicuccot nekik is venni kell – mondta Alice vállrándítva.
Bár én nem nagyon értettem, hogy mi értelme van, mert már vagy hússzor végigjárták a gimit, és mindent betéve tudtak, de csak nem kérdezgettem tovább.
- Emmett csalódott, hogy Bellának esélye se volt elesni – mondta Jasper és kuncogott egyet.
Na pontosan ezért nem indultam el! Mert tudtam, hogy elesek!

Egy óra múlva értünk el egy hatalmas áruházhoz. Itt nem esett az eső, és ez azért örömmel töltött el. Az úton végig beszélgettünk, de teljesen fölösleges témákról. Hogy melyik most a legjobb banda, és hogy kit kéne kidobni az listák éléről. Hát nem nagyon értettünk egyet, de meghallgattuk egymás véleményét.
Mindenki kiszállt a kocsiból, és rögtön a párja mellé állt. Nekem is megfogta a kezem Edward, és a pillangók a gyomromban elkezdtek repdesni…
- Szia, Bella – üvöltött fel hirtelen Emmett, és megölelt. Ezt a közvetlenséget nem nagyon vártam, bár nem mondom, hogy rosszul esett. – Veled öcsi, meg még számolunk! – tette még hozzá jóval halkabban, bár meghallottam.
Most azért mérgelődik, mert nem volt esélye a popsira esésemnek? Érdekes…
Rögtön az áruház elején volt minden tanszer… Hát ezek is tudják mikor hogy kell helyezkedni. Amire viszont nem számítottam az a család reakciója volt.
Mindenki rohant egy kézikosárért, és olyan eszeveszett módon vetette rá magát a tollakra, füzetekre, és egyéb kiegészítőkre, mintha keselyűk lennének, a tanszerek meg az áldozat. De komolyan!
Én még a kezdeti meglepetésnél tartottam, és próbáltam megemészteni a látottakat. De erre nem volt időm, mert jöttek a hallottak.
- Nem tudjátok hol a hercegnős sorozat? – kérdezte Rosalie, és kétségbeesetten nézte a táblákat. – Ha nem marad Hófehérkés füzet, akkor nem tudom mibe írok majd irodalom órán. – És mindezt olyan kétségbeesett hangon adta elő, mintha ez tényleg katasztrófa lenne.
- Inkább a High School Musical-es kollekciót keresd – mondta Alice -, olyan édes rajta Zac!
- Ez meg se hallottam Alice! – háborodott fel Jasper. – A Hello Kittynek is új cuccai jöttek ki! Nézd csak – mondta és kiemelt a saját kosarából egy füzetet.
És tényleg Hello Kitty volt rajta. Jasper szereti Hello Kittyt? És inkább Byby Kitty-s vagyok… Hát ez nagyon durva!
Csak most vettem észre, hogy Edward engem néz.
- Minden rendben? – kérdezte, és furcsa izgalom volt a szemében.
- Persze csak egy kisebb sokkot kaptam – mondtam a valósághoz hűen, de nem mozdultam meg.
- Nézzétek már! – kiáltott hirtelen Emmett, és vagy nyolc füzettel, vonalzóval, ceruzával és egyéb hülyeségekkel jött felénk. – Már megint van valami idióta film, amiből nyereséget akarnak! Valami Twilight… Még életemben nem hallottam róla – tette még hozza, de azért minden hülyeséget beleszórt a kosarába.

- Megvan a hercegnős sorozat! – kiáltott hirtelen Rose, és ő is felvásárolt egy kollekciót.
- Azt hiszem inkább a Hannah Montana-s cuccokat veszem meg – mondta Jasper és elmélkedve tanulmányozta a Hello Kitty-s és a Hannah Montana-s füzetet. - Ez túl nehéz döntés! – nyögött végül fel, és mind a kettőt megvette.
- Vannak Karib tenger kalózais füzetek is! – Alice újra felkiáltott, és azt is megvette.
- Bella… Nem bánod, ha egy kicsit magadra hagylak egy kicsit? Még a végén megtalálják a Pókemberes dolgokat. És azt én akarom – mondta és ő is megfogott egy kosarat.
Mint az első osztályosok, olyanok voltak… És ez nagyon fájdalmas volt! Nem szoktak még hozzá vagy mi?
Én is megláttam azt a bizonyos twilightos kollekciót. Milyen furcsa volt. A főszereplők nagyon hasonlítottak ránk…
- Hé! Gyertek csak ide! – kiáltottam, erre mindenki oda jött. – Nektek nem ismerősek ezek a szereplők – kérdeztem, és felemeltem a füzetet, amin mindenki rajta volt.
Néhány másodpercig elnémulva néztük a füzetet.
- NEM! – mondta mindenki, és ment tovább keresni a kollekciója hiányzó darabjait.
Nekem azért tetszett a füzet. A férfi főszereplőnek nagyon szépek a szemei… Akkor legyen ez.

És felvásároltam a twilightos kollekciót.