Edward ajándéka

Nos ez egy icike-picike szösszenet Nee-től karácsonyra. Élvezzétek!!!!! Puszika

Edward ajándéka

- Ezt komolyan gondoltad Bella? – kérdezte Edward, ahogy meglepetten nézett rám.

A családnál voltunk. A zongora mellett egy óriása karácsonyfa állt, mellette rengeteg csomagolópapír. Már mindenki megkapta az ajándékát, és éppen azzal volt elfoglalva.
Már csak az én ajándékom volt Edwardnak.
Én csak mosolyogva tekintettem a piros szalagra a derekam körül, ami szépen masnira volt kötve.
- Egyszerűen nem tudtam neked mit venni. Így úgy döntöttem, hogy én leszek az ajándék – mondtam, mintha ez annyira magától értendő lenne. Tényleg sokat gondolkodtam azon, hogy mit is vegyek neki. De valakinek, akinek mindene megvan valami hasznosat, szépet és jót venni vagy épp csinálni nem épp könnyű.
Ezért döntöttem úgy, hogy engem kap ajándékba…
- És te vagy az ajándékom… - mondta kicsit mélyebb hangon, mint a megszokott. – Akkor azt hiszem jobb lesz kibontani – mondta már nevetve és a szalagnál fogva magához húzott.
Én is vigyorogtam, mert nagyon úgy néz ki, hogy neki is tetszett a rögtönzött ajándék. Hagytam, hogy magához húzzon, és megcsókoljon. Ajka finoman érintette az enyémet, és úgy éreztem örökké így tudnék maradni…
Akár a piros szalaggal derekamon…

Persze nem is mi lettünk volna, ha a család többi tagja nem ezt a pillanatot választja arra, hogy belépjen.
- Oh Rose! Én miért nem kaphattam valami ilyen ajándékot? – panaszkodott Emmett, erre mi rögtön szétrebbentünk. El akartam húzódni Edwardtól, de szorosan fogta a derekamat és úgy ölelt magához. – Vidd inkább vissza az Aston Martint! – mondta, majd nevetésbe tört ki.
Rose csak mosolygott, és úgy tűnt egyáltalán nem veszi most magára Emmett beszólását. Most boldognak tűnt.
- Magadat adod oda Bella? – kérdezte Alice a piros szalagot tanulmányozva. Majd amikor rájött, hogy kicsit kétértelmű a megállapítása zavartan elmosolyodott és megölelte Jaspert.
- Esetleg elvonuljunk öcsi, hogy rendesen kibonthasd az ajándékod? – kérdezte Emmett, és levetette magát az egyik kanapéra.
Rögtön utána mindenki elhelyezkedett a megszokott helyén, és beszélgetni kezdtek.
Edward továbbra is csak mosolygott, egyenesen rám, és én jól éreztem magam, mint már régen nem. Egyszerűen kellemes volt.
- Azt hiszem, az ajándékom kibontását még egy kicsit hanyagoljuk – suttogta Edward a fülembe majd megpuszilta az arcom.
- Rendben – mondtam és sugárzó mosollyal jutalmaztam meg. - Csak el ne felejtsd!
- Ezt nem felejtem.

- Utálom a karácsonyi műsorokat! Mindig ugyanarról szól! Valami idióta főgonoszról, aki egy teljesen normális család életére tör… - Emmett éppen hangosan panaszkodott a kereskedelmi adó kínálatáról. – Csak tudnám, ha a főgonosznak annyira sok pénze van, akkor miért mindig extrabéna segítőket vesz fel? Olyan fárasztó már néha…
- A karácsonynak másról kell szólnia, Emmett – mondta Rose, majd az ölébe ült és megcsókolta.
- Hát a mi verziónk, tényleg jobb – mondta Emmett majd nagy lelkesedéssel viszonozta a csókot.
- Szerintem nem is erről szól! – mondta Alice kellően hangosan, mire elszakadtak egymástól.
- Na jó! Akkor ne keressük a karácsony értelmét vagy lényegét! Maradjunk annyiban, hogy… jó dolog – mondta Emmett mosolyogva.

- Boldog karácsonyt mindenkinek! – mondta a Cullen család Bellával egyszerre.


- És mi hogy hogy nem vagyunk benne a történetben? – kérdezte Iccsi, amint elolvasta eme szösszenetet. – Nem úgy volt, hogy m is itt leszünk?
- De úgy volt, de aztán így jobban tetszett – mondta Nee, és mosolygott.
- Akkor mi hogy is kívánunk boldog karácsonyt?
- Hát így! – mondta Nee, majd…
- BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN OLVASÓNAK!